1. "Napokig vádolta magát. Nem értette, mit ronthatott el, mit csinálhatott rosszul, amiért az ágyról a sarokba dobták. Ő mindig ugyanúgy viselkedett. Meghallgatta a kislány érdekes vagy épp haszontalan történeteit, könnyeket szárított fel, mosolyokat csalt az arcára, éjjel pedig szorosan ölelve védte álmát. Mégis száműzve lett. Végignézett magán. Kopott szőr, bal karja majd leszakadva, a szemei sem fényesek már, mint fiatal korában. Végül is ő megértette a kislányt, hogy így már nem kellett neki. Egy nap új lakót kapott a szoba. Egy másik játék mackót, akinek még selymes, puha volt a szőre, hozott haza a kislány és rögtön az ágyába fektette. A játék mackó a sarokban sírt. Mérges volt, hogy a kislány ilyen hamar elfelejtette őt, és talált mást helyette. Hiányoztak neki a közös emlékek, a közös álmok.Azóta évek teltek el. Már kész nő lakik abban a szobában, akinek számos mackója van. Az évek során kapott kicsit és nagyot, fehéret és barnát. Voltak, melyek néhány hét után eltűntek, de vannak, akik évek óta hű társai. És igen, ma már a kis kopott játék mackó is ott csücsül a többiekkel. Lehet, ütött-kopott és régi, de pont ettől értékes. Kitartott akkor is, mikor nem kellett és, amikor a kislány újra kezébe vette ő csak ölelésre vágyott, nem vádolta a történtek miatt, nem haragudott. Talán azért, mert ő csak egy játék mackó, aki szeretni akar..."
2. "Gyakran ringatjuk magunkat olyan álmokba, amikről valójában tudjuk, hogy sohasem valósulnak meg. Reménykedünk, bár tudjuk, hogy semmi remény nincs. Várakozunk, noha tudjuk, hogy soha nem érkezik el a pillanat. Tudunk mindent, kivéve feladni a reményt..."
3. "Amit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit mondtam? Hazudok. Még most is szeretem, de mérsékeltebben. Ismét hazudtam, szeretem, de szégyenlősebben. Szomorúbban. Most mondom meg az igazat - szeretem, de szeretném nem szeretni. Elepedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére. Kényszerűségből, szomorúan gyászolva..."
4. "Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjun elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észre vegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a por rongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy..."
5. "Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, ogy távolléte olyan szorongást kelt bennem, amit el sem bírna képzelni."
6. "Bizonytalan vagyok...Én, a mindig életerős lány...Most jött el a perc, amikor nem bírom már tovább....Tudod, a legjobb dolog, amit tehetsz ilyenkor, a menekülés. De én még menekülni sem bírok... tudom bárhol is vagyok, előle úgysem tudnék elmenekülni...Ő az, aki mindenhol ott van. Ő az, akit minden erőmmel próbálok elfelejteni, kitépni a szívemből. De sajnos ez lehetetlen. Ahogy erősködöm, annál rosszabb... Sőt, nemhogy elfelejteném, ábrándozom is róla. De hát mi mást tehetnék, ha egyszer szeretem? Nem mondhatom a szívemnek hogy; szív, ne szeresd, engedd már el őt... Hisz ez reménytelen...Kitépnélek a szívemből, de félek, hogy elvéreznék...Azt hiszem...ezt hívják reménytelen szerelemnek..."
7. "Érthetetlen. Egyszerűen, amikor meglátom a gyomrom, mintha teljesen összeszorulna ésa szívem is össze-vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek, ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert, aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség…"
8. "Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhettem, fájdalmas örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjazó vándor, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle…"
9. "Szívem nem is oly rég még úgy érezte végleg feladja. Nem reméli tovább a jót. De aztán egy biztató mosollyal újra reményt adtál neki és még jobban magadhoz láncoltad..."
10. "Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél, vagy épp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál? Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál.
11. "Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alá söpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, azaz eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a 'szenvedő' szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mély üresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi..."
12. "Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna, ha ismerted volna a gondolataimat, ha végigsétáltál volna az álmaimon, emlékeimen, igen, lehet, hogy szerettél volna, ha csak rám szántad volna az időd, ha akartad volna..."
13. "Már nem gyötrődsz a múlton, úgy érzed elfelejtetted őt... de meglátod egy másik lánnyal s összedől elképzelt jövőd. Nem számít utána kivel voltál s mit tettél nélküle. Mert ha újra látod, fáj... s rájössz, milyen boldog volt a múlt vele. S most a keserű jelenben élsz... mely nem boldogtalan. Csak hiányos... ráébredsz, hogy még mindig szükséged van rá, de ez jelentéktelen most. Hisz mit is tehetnél ellene, miközben ő már nem szeret. Nem érdekled. Ez szívfacsaró érzés, de mit is tehetnél hisz a múlt már porrá lett. Hányszor mondtad már, hogy túltetted magad rajta, s mondanád is. De hiába lenne a csalfa hazugság. Nem kell olyan élet, amely hamis. Hisz életed részévé vált attól a perctől mikor megismerted. S hiába megannyi erőlködés hiába hisz úgysem feleded. Nem maradt más, minthogy beletörődj a ténybe, s belátod vele már nem lesz közös jövőd ebben a létben. Akkor jó volt, most már vége. Nem lesz baj, ha elfelejted végre. Rájössz mi a helyes s pontot teszel e sor végére..."
14. "Az egyik legnehezebb dolog az életben azt látni, hogy akit szeretsz, valaki mást szeret."
15. "Találok egy másikat, aki olyan, mint te, "egy második te". Nem hagyom sosem egyedül és mindig vele leszek. Ha már veled nem lehetek. Ő lesz az életem helyetted. Őt fogom csókolni helyetted. "Egy második te" aki törődik velem, "egy második te" akit sosem szerethetek helyetted..."
16. "Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünke, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak..."
17. "Mert fáj, ha rám nézel, fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam, amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces, amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. De ezen érzések közül a legrémisztőbb az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak, és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet. . ez a legnyomorúságosabb az egészben. . Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom..."
18. "Csalódni abban kit szívből szeretünk. Szívünk meghasad, hiába nevetünk. Dacolva némán, hogy nem fáj, ha nincs tovább. Miközben zokogva virrasztunk át minden éjszakát..."
19. "Valami halk nesz, valami csendes
roppanás... Csak a szívem hullt darabokra, semmi más...
20. "Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán. Csak bámulom a végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan köteléket, mely ott feszül rajtuk, idegeik között. Nézem őket és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat…"
21. "Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy, és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled. "
22. "Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért,hogy mindketten megértsék,milyen sokat jelentenek egymásnak."
23. "Most már zavar nélkül, leplezetlen kíváncsisággal bámultunk egymás arcába, oly mohón és élesen, mintha évek óta lesütöttük volna egymás előtt szemünket, s most nem tudunk betelni azzal, amit látunk. S csakugyan, most már tudtuk, hogy éveken át nem mertünk igazán és bátor pillantással egymás szemébe nézni. Félrenéztünk, másról beszéltünk. Éltünk, mindegyik a maga helyén. Csak éppen mindketten őriztünk egy titkot szívünkben – s ez a titok volt kettőnk életének értelme. És most kimondtuk."
24. "Őrült vagyok. Igen, ez a legmegfelelőbb jelző rám nézve. Feledni kellene a múltam, ha nem úgy akarok élni, mint egy gyűrött felmosórongy. Mégis újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a fényképeit, és azon elmélkedem, vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?"
25. "Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz szépen, jól vagyok…"
26. "Mikor már pont meg tudnám győzni magam a felől,
hogy nincs Rá szükségem, újra meglátom. Rám néz, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodok, és újra csak Tőle függök…"
hogy nincs Rá szükségem, újra meglátom. Rám néz, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodok, és újra csak Tőle függök…"
27. "Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz…"
28. "Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz..."
29. "Ölni tudnál, ha bántják Őt, és sírni, ha sírni látod, mert ami neki fáj, az neked is fáj... Mást ölelsz, de képzeletben vele vagy. Realitás és józanész, nincs az igaz szerelemben, csak a feltétel nélküli, tiszta, szívből jövő érzelem. Ha ezt érzed, jól becsüld meg, mert olyan kincs birtokosa vagy, amivel talán még te magad sem vagy tisztában..."
30. "Én csak vártam rá, vártam, de Ő nem jött el, nem tudom szeret-e, nem tudom, mit érez, én szeretem, de Ő nem veszi észre..."
31. "Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék felelni hirtelen. Csak sokára azt mondanám: Semmiség, csupán múló szerelem. S nem venné észre senki, hogy könnyes lett két szemem. Kacagva búcsúzok el, de a hangom remeg. Mosolygok az utca sarkáig, befordulok és letörten nyúlok szememhez. Ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, lehajtott fejjel annyit mondanék: Semmiség, csupán az életem..."
32. "Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt..."
33. "A lány egyszer azt mondta: "Nincs semmi baj azzal, ha hiszel a tündérmesékben,mert a végén mind boldogan élünk majd, amíg meg nem halunk..Azonban a lány elfelejtett egy fontos részletet: nem mindenki a 'boldogan élünk,míg meg nem halunk'-szándékkal lesz szerelmes:a legtöbb esetben az egész csak egy egyszer volt, hol nem volt.."
35. "A tegnapi bánat célt is adott: bár szívembe mart, de élni hagyott. Jöhetnek száz szám szélviharok, mert ezen a Földön nem félni vagyok... A tegnapi könny sok jót nem ígért, de keserű sója a tengerig ért. Szemeim nézd, hogy sírtam is, el se hinnéd."
36. "Leszek egy emlék, míg gondolsz rám... Leszek egy akadály a feledés útján. Dobj ki szívedből, ha útban vagyok! Csak emlék vagyok... tűrök, majd meghalok..."
37. "Félek bárkinek is elmondani, mennyire szeretem, mert akkor rájönnének, mennyire magányos vagyok."
38. "Tudod mi a szenvedés? Nézni ahogy szertefoszlik az álmod, de tűrni!"
39. "Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek ami akarok: színésznő, orvos, tanár vagy énekes..bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az Ő barátnője."
40. "Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik."
41. A bohóc sem azért mosolyog, mert jó a kedve, hanem mert az arcára van festve a mosoly...
42. Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot, és ÉLJ!
43. Ülök a kórházban. Várom, mikor hívnak be a rendelőbe. Látom, ahogy anya és lánya eljátszanak egymással, látom, hogy az öregek hogy beszélgetnek egymással, ahogy az ismerősök összefutnak, megállnak, pár szót beszélnek... majd elmennek. Látom, ahogy a betegek elmennek előttem, tolószékben, kísérettel... fél halottan. Látom, ahogy a szerelmesek kézen fogva ülnek egymás mellett. Hallom, ahogy a rendelőben egy kisgyerek sír. Keserves a sírás. Sajnálom.. Látok pár ismerős arcot is. Jó őket látni. De látok olyan embereket is akik egyedül vannak. Egyedül... Úgy, mint én...
44. Szemét dolog a félelem. Mert soha nem lehet tudni, mikor támad. Van, hogy az ember mögé settenkedik, és vihog, mint egy jó barátnő hetedik általánosban. Aztán jól tarkón vág, és már térdre is rogyunk, mielőtt megtudnánk, mi volt az. Máskor látni lehet az érkezését. Csak egy pötty a horizonton, az ember meg kalitkába zárt kanári...
45. Jól vagyok, ne aggódj miattam, csak akkor fáj, amikor lélegzem...
46. Egy pillantás, melyet sosem felejtek.
Rám nézett azokkal a szép szemekkel,
És máris elrabolta szívemet.
47. Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy: hiányozni fogsz… és kinek azt, hogy: könyörgöm, ne menj el!
48. Nem különös, hogy azt a bizonyos Egyetlent, akiből nincs több... mennyi emberben látjuk az utcán, amikor hiányzik?
49. Szeme olyan, mint egy étcsokoládé. Fényesre olvad, ahogy vágyakozik.
50. Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc. De azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság!
51. Gyűlölöm az érzést, amit irántad érzek. Gyűlölöm, hogy még mindig tudlak szeretni Téged!"
52. "Gyűlölöm a várakozást,mégis várok!
Gyűlölöm a könnyeket,mégis sírok!
Gyűlölöm az életet,mégis élek!
Hisz Téged várlak,Érted sírok,Érted élek!"
53."Hazugság volt minden szavad! Hazugsás volt, most már ne tagadd! Mit tegyek, hogy ne gondoljak Rád? Gyere vissza, és hazudj tovább."
54. "Kicsi szobába este ha lefekszel
gondolatod olykor messze rebben
Fehér párnádat magadhoz szoritod,
lassan tűnődsz, miért nem vagy boldog.
Megsúgok valamit, de ne haragudj érte
minden barátságnak szerelem a vége!"
55. "Régen mikor megkérdezték mit jelentesz nekem azt mondtam semmit és csak magamban suttogtam, hogy az életemet! Most ha megkérdeznék most is azt mondanám, hogy semmit, de legbelül azt mondanám, hogy az igazit!
Semmi sem fáj jobban, mint rájönni, hogy ő jelentett neked mindent, de Te nem jelentettél neki semmit."
56. "Minden,ami egyszer megtörtént,soha többé nem fog megtörténni,de ami kétszer megtörtént,az valószínűleg harmadszorra is meg fog."
57. "Titkold el szíved szenvedését, ne halld meg a sors gúnyos nevetését. Sírni lehet, de nem érdemes, Szíved bárhogy fáj, nevess!"
58. "Ne hidd,hogy hiányzol csak jó lenne,ha itt lennél!!
Ne hidd,hogy szeretlek,csak több vagy az életemnél!
Ne hidd,hogy féltelek,csak aggódom Érted,
hisz Nélküled semmit sem ér az élet..."
59. "Ki vagy te hogy bíráld az életet amit élek ? Tudom hogy nem vagyok tökéletes; nem is azért élek, hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták..."
60. "Szeretem a virágokat' mondod, de mégis leszakítod őket; 'Szeretem a fákat' - mondod, de mégis kivágod őket; és ezek után az emberek még mindig csodálkoznak, amikor valaki megijed, mikor azt mondják neki, hogy szeretik..."
61. "Az élet tanulságát 4 szóban tudom összefoglalni: SOHA NE ADD FEL!"
62. "A szerelem olyan, mint a hegedű. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak!"
63. - Mit akarsz a jövőtől?
- Elfutsz, ha azt mondom téged?
- Utánam futsz, ha azt mondom igen?
64. "A baj nem ott kezdődik, hogy megcsaltál, hanem ott, hogy valószínű, hogy meg is akartad tenni."
65. "Néha olyan jó lenne ha bátrabb lennék. Csak úgy odamennék hozzád s olyat tennék amit egyébként nem merek..."
66. "Te is úgy lehetnél a legkönnyebben öngyilkos, ha leugranál az egódról, az IQ szintedre."
67. "Hosszan tudnám sorolni, hogy mi zavar benne. De képtelen lennék elmagyarázni, hogy miért kedvelem mégis olyan nagyon-nagyon."
68. "Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert,
és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem.
Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk,
az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek."
69. "Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel
törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla..."
70. "Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem."
71. "Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva."
72. "Már nem sírok, de a szívem vérzik belül,
Már mosolygok, de a szememben szomorúság ül.
Már hazudok is, hogy ne álljak az útba,
Már hazudok, hogy a szívem ne törhesd meg újra.
Már döntöttem, én nem állok közétek,
Már döntöttem, s most elmegyek de végleg.
Már csak egy szót mondok, egy apró üzenet:
Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett"
73. "Olyan vagy nekem, mint egy jó könyv, aminek még csak a borítóját láttam, de szeretném elolvasni, szeretnék a lapjaiba mélyedni, és hinni: jó lesz."
74. "Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzani kezdett, mintha lenyeltem volna a holdat, és most a bőröm alatt világítana. Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt. És mindez egyetlen pillantástól."
75."Az sem igaz, hogy a nagy fájdalmak elviselhetetlenek... Amit nem lehet elbírni, azok a kis fájdalmak, nem is fájdalmak, külön nem is érezni, csak együtt az egészet."
76. "Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz…"
77. "Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az, hogy ne nézz vissza."
78. "Ha most melletted lehetnék, csak néznélek némán.
Nézném két szemed egy forró csók után.
Gyöngéden megfognám a kezed,
ha csak egy percig is de boldog lennék veled!"
79. "Este ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az éjszakát!"
80. "Többet ér egy pillantás ezer hazug szónál,
Egyetlen egy érintés ezer hazug csóknál.
De ha édes ajkadtól már csak bántást kapok,
Te észre sem veszed, de én belehalok!"
81. "A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet."
82. "Omnia vincit amor! - A szerelem mindent legyőz!"
83. "A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük."
84. "Ne szeress olyat ki téged nem szeret,
Szemébe ne nézz hisz ugyis kinevet,
Hajtsd le fejed, s úgy menj el mellete, ő ne is sejtse hogy TE vagy az ki érte sir minden este."
85. "Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren, vagy valaki mással..."
86. "Ne utálj azért, mert szép vagyok. Utáld a pasidat azért, mert ő így gondolja ;)"
87. "Az élet? Az élet olyan, mint késpárbaj egy mocskos kocsmában.
Ha padlóra kerülsz, meg kell próbálnod felállni!"
88. "Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok, de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg."
89. "Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,
Kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
De hogy én ott jártam megtudod könnyen,
Hófehér párnádon ott csillog a könnyem."
90. "Van egy szó, mit úgy hívnak remény!
Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled! "
91. "Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."
92. "A meg nem történt dolgok örökre megmaradnak a szívünkbe zárva, hiszen nem történt meg, így nem ronthatta el a valóság illúzióromboló realitása."
93. "- Szeretsz?
-Nem tudom.
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel ?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova...csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni.
A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok...
Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényeg kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult."
94. "Játék az élet rosszul megkevert kártyákkal, gonddal és bajjal teli szerencsejáték, hol a vak esély uralkodik..."
95. "Hiába ültetünk sírodra virágot, eltemettünk ide egy egész világot."
96. "Jegyezd meg az élet kemény
Egy tart minket álva, a remény,
S ha bár a legtöbb ember gyáva
A remény hal meg utoljára."
97. "Dalolj belül ha fáj is,
Nevess ha zokogni kell
Tanulj meg szenvedni
és akkor boldog leszel!"
98. "A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér."
99. "Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni."
100. "Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás
és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem
azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded
megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És
hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd , mert a holnap
talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy
valóban erős vagy. És valóban értékes..."
