Csak, hogy ne adjátok fel, itt egy kis előzetes... A hét folytatásában reményeim szerint jön a következő is. :)
62./1
Damon figyelmen kívül hagyta Stefan kinyújtott kezét a
könyvért és egy olyan ” ne is álmodjatok róla” nézéssel ismét a zsebébe
süllyesztette. Miért is számítottam
másra??? Otthagyott mindhármunkat és elindult a nappali felé. A fiúkra néztem,
de egyik sem jelezte, hogy utána akarna menni így nekem kellett ezt a
kellemetlen feladatot magamra vállalnom. Remek.
-
Damon beszélhetnénk? – mentem utána, de úgy tett mintha nem hallaná.
-
Damon hová mész? - kérdeztem mikor feltűnt, hogy a pince felé tartunk.
-
Kettőt tippelhetsz… - morogta hátra a válla fölött majd kinyitva az ajtót
elindul lefelé. Nem túl sokat gondolkodtam, követtem őt. Gyűlöltem az
alaksorban lenni és nem csak a vérrel teli hűtőládák miatt. Semmi sem volt
annyira riasztó, mint az a gondolat, hogy az évszázadok alatt mennyi szörnyűség
történhetett itt. Damon magához vett pár tasak vért és az egyik ajtóhoz sétált,
ami le volt lakatolva. Nem sokat vesződött a zárral, szinte egy legyintéssel
letépte az ajtóról. Belépett, de én nem mertem az ajtóhoz lépni. Odabentről
morgást és fojtott nyögések hallatszódtak, majd Damon hangja.
-
Gyerünk nagyfiú, ébresztő… - motyogta valakinek. Mivel még mindig nem
akaródzott benézni az ajtón jobb híján mozdulatlanná dermedve hallgattam a
szürcsölést. Összerezzentem, mikor Damon kilépett az ajtón.
-
Damon mi folyik itt? – kérdeztem gyanakodva, de nem kellett megvárnom a
válaszát, mert egy csont-sovány vámpír követte perceken belül.
Alig
ismertem fel a szürkés bőrétől és a még mindig beesett arcától, de mégis biztos
voltam a kilétében.
-
Lee… - suttogtam megdöbbenve....
