5♥

5. Újabb rejtélyek

A Salvatore ház nem volt messze az enyémtől így igazából a fuvar felesleges volt, de legalább egy kicsit megismerkedtem Stefannal. Furcsamód az egész út alatt arról magyarázott, hogy a bátyja Damon mennyire gonosz, felelőtlen, megbízhatatlan és érzéketlen. Mikor már egyedül a kulcsomat kerestem az ajtóban, akkor is a mondottakon gondolkodtam. Minden annyira ellentmondott. Elhittem, amiket Stefan mondott, de ugyanakkor az a furcsa érzésem támadt, hogy Damon közel sem olyan kegyetlen, mint öccse gondolja róla. Hisz az én életemet is megmentette. Úgy döntöttem, hogy nem rágódom ezen tovább. Mivel éhes voltam, kerestem valamit a fagyóba. Szokatlanul jó volt a pizzának, amit találtam. Vagy az is lehet, hogy csak én ettem túl régóta. Mindenképp át kell mennem Elenához. Meg persze Blackyt is haza kéne hoznom.

Bementem a fürdőbe. Egy gyors zuhany után felvettem egy toppot és egy farmert majd miután zsebre raktam a mobilomat indulni készültem.

Elena sem lakott túl messze tőlem csak pár utcányira. Kb. tíz perc múlva már az ajtaja előtt voltam. Csengettem, de nem nyitott ajtót senki. Lehet, hogy nincs is itthon? Biztos, ami biztos még egyszer próbálkoztam. Mozgásra lettem figyelmes.  Nagy meglepetésemre nem ő nyitott ajtót, hanem a sheriff. A kedves drága Mrs. Filis. Hiába ha a baj jön, soha nem egyedül.

- Lám, lám az elveszett bárányka. – nem mutatta semmi jelét annak, hogy örül annak, hogy újra lát. – Jöjjön be. – mondta majd kinyitotta az ajtót és ő is bement. Elena amint meglátott a nyakamba ugrott.

- Hol a fenében voltál? – vont kérdőre. – Tudod, hogy aggódtam? A fél város téged keresett.

- Figyelj El én tudom hogy…

- Még nem fejeztem be. Tudod mire való ez a kis készülék? – kiabálta majd elővette a mobilját. És azzal kezdett el gesztikulálni. – Legalább hívtál volna fel! A sheriff is mindent megtette azért hogy előkerülj.

Bár az utolsó mondatáról azért megvolt a magánvéleményem, Elenánk gyakorlatilag igaza volt. De hát akkor se hívhattam volna fel, ha akarom. Damon úgyse hagyta volna. És mit mondhattam volna? Kész káosz. 

- Hogy lehetett ilyen felelőtlen? – csatlakozott a sheriff is. – Azok után, ami mostanában a városban történik. A kutyáját tegnap hajnalban találtuk meg a parkban. Miután elmentünk a házához és nem volt ott átkutattuk még az erdőt is, de sehol nem találtuk. Mégis, lenne szíves magyarázattal szolgálni?

És igen eljött az a rész mikor elmondom, hogy hol is voltam. De azt nem tehetem. Jó lenne, ha ilyenkor be lehetne nyomni egy vészcsengőt és akkor valaki megmondaná hogy mit is kéne hazudjak...

- Az, az igazság hogy… hogy én…

- Igen?

Elena olyan kétségbeesetten nézett. Akkor kezdjük...

- Este elvittem Blackyt sétálni. Már épp levettem róla a pórázt hogy menjen előre mikor rosszul lettem. Összeestem és az egyik új városlakó megtalált. Damon Salvatore. Nem vittem telefont így nem tudtam megüzenni, hogy hol vagyok vagy, hogy mi van velem. Nála voltam, végül ma Stefan Damon öccse vitt haza. És hát idejöttem amint tudtam... – itt egy kis szünetet tartottam. De nem reagált senki. – Szóval… most itt tartunk…

Elena amúgy sem volt ma valami jó színben, de mikor megtudta, hogy hol voltam komolyan kezdtem aggódni érte, hogy elájul.

- Tudja ezt valaki igazolni? – nézett rám a sheriff kérdőn.

- Igazolni? Miért kéne ezt igazolni?

- Csak válaszoljon.

- Damon velem volt. – mondtam.

- Értem. Nos, aznap reggel mikor a kutyádat megtaláltuk előkerült Peter Farrel holtteste is.

- Hogy mi? – meredtem rá. Meg akart ölni, azaz alak, erre én kerülök gyilkossági vád alá? Poénos...

- Jól hallotta.

- Hogyan halt meg?- kérdeztem szinte feleslegesen. Elena már

úgy is rájött az arcomról, hogy nem most hallom először az esetről.

- Egy állat támadtatta meg. Az erdő mellett a keresésed közben akadtunk rá. – mondta.  

- Egyenlőre nincs több kérdésem. Most felkeresem az idősebbik Salvatort hogy vajon egyezik-e a vallomásuk. Ne hagyd el a várost és lehetőleg innen egyenesen menj haza. Amint van előrelépés felkeresünk. – hadarta majd köszönt Elenától és kisétált az ajtón. Már csak abban reménykedhetek, hogy Damonnak lesz annyi esze, hogy nem buktat le. Elena az ajtóhoz sétált amit a sheriff nyitva hagyott, mikor Blacky beszabadult a nappaliba. Nem kegyelmezett, csupa nyál lett a kezem. 

- Szóval mi történt valójában? – kérdezte kimért hangon végül Elena. Lehajoltam kutyusomhoz és úgy tettem, mint aki nem hallotta mit mond. Sejtettem, hogy nem hitte el, amit itt összehordtam.

- Lizi hagyd már abba. – kiabálta majd a karomnál fogva felhúzott a földről. Majd Blackyt is kizavarta teraszajtón keresztül.

- És most mond el, hogy mi történt.

- Mire gondolsz?

- Tudod te nagyon jól. Mi történt tegnap előtt este? – kérdezte.

- Már mondtam, hogy Damonnal voltam egész végig.

- El kellene, hogy kerüld. Fogalmad sincs róla hogy milyen aljas és gonosz Lizi.

- Pontosan tudom hogy milyen. – néztem mélyen a szemébe. Gyűlöltem Elena előtt titkolózni, de amíg nem vagyok abban biztos, hogy tud a vámpírokról nem tehetem, hogy elkotyogom. Elena összeráncolta a szemöldökét.

- Figyelj Lizi. Ő más, mint mi. El sem tudod képzelni, hogy mikre képes. Ő egy...

- Vámpír. – fejeztem be helyette.

- Hogy? – döbbent le Elena. – Te tudod? – ült le a kanapéra. – De hogyan? Honnan...

- Damon mondta el. – mondtam. – Peter megtámadott aznap este. Ő is vámpír volt. 

Többet egyenlőre nem mertem mondani, mert Elena még mindig csak tátogott. Én is leültem mellé.

- Szóval tudod. –szólalt meg végül El. – De akkor mi történt?

- Peter Farrel meg akart ölni. És ez ha nincs Damon sikerült is volna. Elájultam a vérveszteségtől. Csak arra emlékszem hogy Damon megitatott valamivel, mint utólag megtudtam a vérével ami úgy hatott rám mint valami drog így Damon nem engedett haza míg  ki nem ürült  szervezetemből.

- És ugye nem bántott? – nézett rám olyan rosszat sejtőn.

- Miért bántott volna? – még ezek után sem hagyta abba a méregetésemet. Kezdett elegem lenni abból, hogy mindenki egy naiv kis libának tart akivel bárki bármit tehet ami csak akar.

- Min gondolkodsz? – zökkentett ki Elena.

- Csak nem tudom, hogy mit higgyek, és mit gondoljak a dolgokról. Minden olyan zavaros...

- Bonnie az egyik barátnőm azt mondta, hogy átugrik hozzám délután. Egy éve költözött el mikor meghalt a nagymamája, de most úgy tűnik, hogy visszajön. Ha gondolod, maradhatnál. Van pár dolog, amit szerintem tudnod kell.         

Csak némán bólintottam.

A délután hátralevő része gyorsan eltelt. Elena lassan megnyugodott és mesélni kezdett. Megtudtam, hogy Damon és Stefan itt születtek majd egy gonosz vámpírnő Kathrin, aki egyébként pont ugyanúgy néz ki, mint Elena kihasználta mindkettőjüket majd át is változtatta őket. Damon és Stefan sokáig halottnak hitték, míg ki nem nyitották a sírt ahová Kathrint kellett volna bezárni. A többi vámpír aki viszont a sírban volt, kiszabadult és néhányan a városon akarnak bosszút állni. Ezek után még mesélt nekem arról, hogy a vámpírok képesek megigézni az embereket meg arról is hogy a fa karón kívül az egyetlen ami képes ártani nekik az egy bizonyos gyógynövény valami „vérbéna”. Megtudtam azt is, hogy ha egy vámpírt a tulaj nem hívja be a házába akkor nem is tud bejutni. Ez mindenesetre bíztató...

- Tessék. – mondta végül Elena majd az egyik fiókjához lépett és egy karkötőt nyújtott felém. Majd értetlen arcomat látva megmagyarázta. – Ebben a karkötőben vérbéna van. Megvéd attól, hogy megigézzenek. Megnyugtatna ha viselnéd. – mondta.

Átvettem az ékszert. De meg is bántam. Amint a fém a bőrömhöz ért olyan érzésem volt mintha egy izzó piszkavasat markolnék. Fel is kiáltottam. Végül Elena segített leválasztani a kezemről.

- Mégis mi volt ez? – kérdeztem remegve. A kezemben még mindig nem múlt a fájdalom. Elena ugyanúgy zihált mint én.

- Fogalmam sincs. Eddig még senkivel nem történt ilyen. Nem értem. – mondta. – Várjál hozok egy kis kötszert. – rohant el a fürdő felé. Lefújta egy égési sérülésekre készült spray-jel de annyira fájt, hogy végül már nem kezelte tovább csak bekötötte egy gézdarabbal. Épp mikor befejezte csengettek a bejáratnál.

- Ez biztos Bonnie. – mondta Elena majd elindult ajtót nyitni.