58♥

58. Elijah

(Zene: t.A.T.u - Sacrifice)

- Mi az? - mosolyodott el mikor észrevette, hogy figyelem. Én is elmosolyodtam. Hogy mondhatnám el neki mindazt amit érzek...
- Megjöttünk!!! - ordította el magát Alaric a nappaliban. Hát már sehogy...
- Inkább menjünk. - intettem a földszint felé. - Legyünk túl mindenen és aztán részletezem... - fogtam meg a kezét.
- Alig várom... - hajolt közelebb, de elhúztam a fejem előle.
- Koncentrálj a célra. - nevettem. Nem szólt vissza bár gyanítom, ez nem kis erőfeszítésébe tellett. Végül átkarolta a vállamat és elindult velem a többiekhez.
Még csak Will és Alaric érkezett meg.  
- Sziasztok. - köszönt Alaric valahonnan, de nem láttam honnan mert Will rögtön elém lépett.
- Lizi! - vigyorgott. - Örülök, hogy már jobban vagy. - mosolygott rám. - Bonnieval halálra aggódtuk magunk miattad. - ölelt meg. - És persze megleptetek. - nézett lopva Damonra, aki még mindig nem engedett el. - Gratulálok! - nyújtott kezet neki. Néma kezezés következett, ami elég megható lett volna, ha nem csapódik belém oldalról egy "Úristen, de jó, hogy látlak Lizi!!!" kíséretben Bonnie. Majdnem megfojtott az ölelésével. Vigyorogva próbáltam őt lefejteni magamról, de nem engedett.
- Már jobban vagy? - engedett végre levegőhöz jutni. - Annyira aggódtam. - szorult el a torka. - Mikor eljöttél hozzám én...
- Bonnie semmi baj, jól vagyok. - bizonygattam mert úgy tűnt ezt ma senki nem akarja elhinni. - Tényleg. - mosolyogtam rá, remélem biztatóan. - Felesleges volt izgulnod. - nevettem el magam. - Elena? - kérdeztem mert őt még mindig nem láttam.
- Ő még kint van és, ha jól láttam Stefannal beszélget. - mutatott az ajtó felé. - Náluk is fennforgás van. - komorodott el.
- Mi történt? - néztem rá hitetlenkedve.  
- Jeremy eltűnt. - sütötte le a szemét.
- Hogy micsoda? - döbbentem meg. - Egy ember nem tűnhet el csak úgy. - ráztam a fejem.
- Igazad van nem tűnhet el. - bólintott Bonnie. - Egy üzenetet hagytak Elenának. - vezetett a kanapéhoz és leültetett maga mellé. - Pontosan nem tudom, hogy mi áll benne, de valami olyasmi, hogy ha még élve akarja látni Jeremyt akkor egyedül elmegy egy megadott címre. - rázta a fejét. - Stefan persze hallani sem akar róla, hogy egyedül menjen Elijahhoz. - tette még hozzá szinte feleslegesen mert már hallottam is, hogy kiabálnak.
- Elijah? - kiáltottam fel.
- Így írta alá. - bólintott Bonnie.
Lehetséges, hogy ez az újabb gond lesz a megoldás Gretára? Egy őrült gondolat kezdett körvonalazódni bennem, ami az egyetlen megoldásnak tűnt. Viszont azzal is tisztában voltam, hogy senki nem fog könnyen belemenni különösen nem Damon.
- Mindjárt jövök. - mondtam Bonnienak majd kimentem a veszekedőkhöz. A négy fiú már hamarabb átment a dolgozóba így ők nem is vettek észre.
- ...ő az öcsém Stefan. - kiabálta Elena mikor kiértem. - Nem érted meg, hogy nincs más választásunk? - meredt szívszerelmére, aki szerintem lassan az ideg összeroppanás szélén állt.
- Kell, hogy legyen más megoldás. - tartotta maga elé a két kezét védekezően.
- És van is. - szólaltam meg elérve, hogy észrevegyenek. - Elena nem fog Elijahhoz menni. - néztem Stefanra. - Én megyek. - jelentettem ki.
- Hogy micsoda? - ugrott két oktávot Elena hangja. - Te nem mehetsz... - rázta a fejét.
- Hallgassatok meg. - léptem közelebb hozzájuk. - Nekem találkoznom kell Elijahkal. - fordultam Stefan felé. - Te tudod, hogy így van. - néztem rá szigorúan. - Nekem nincs más választásom. - vontam meg a vállamat.  - És neki se lesz. - suttogtam.
- Ezt, hogy érted? - meredt rám Elena.
- Az nektek nem fontos. - intettem le. - De segítenetek kell. - sütöttem le a szemem.
- Ne várd, hogy ebben segédkezzek ez kész öngyilkosság. - sóhajtott Elena.
- Neked az lenne, ha odamennél, de nekem is, ha én nem mennék oda. - néztem a szemébe. - De Damon nem fogja megérteni... - fordultam Stefanhoz. Nagy levegőt vettem mielőtt kimondtam volna a következő mondatot.:
- Zárjátok be. - lábadt könnybe a szemem. - Zárjátok a pincébe... - túrtam bele zavartan a hajamba.
Elena megütközve bámult rám, de Stefan szerintem már felfogta, hogy tényleg nincs más megoldás mert végül bólintott. 
- Biztos vagy benne? - fürkészte az arcomat. Bólintottam. - És a többiek? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Jack segítségére szükséged lesz. - jelentettem ki, de azt nyilván ő is tudta. - A többiek csak annyit tudjanak, amennyit szükséges. Nem kell, hogy gyanút fogjon. - emeltem a szám elé a kezem hátha ezzel el tudom kerülni, hogy elsírjam magam. Istennek hála sikerült. - Mi pedig indulunk. - néztem Elenára.
- Hova? - kérdezte hisztérikusan. - Lizi gondold át kérlek. - ragadta meg a kezemet. - Ez őrültség. - rázta meg a fejét zavartan.
- Elviszel engem arra a címre, ami a levélben áll. - néztem a zsebére ahol a levél volt.  
- Siessetek. - mondta Stefan majd még egy utolsó aggódó pillantás után visszafutott a házba.
- Te nem vagy ép. - hajtogatta Elena míg beültünk a kocsijába. - Ugye tudod mit kértél Stefantól? - kereste elő a kulcsot a szebéből. - Ha bajod lesz Damon megöli... - jelentette ki olyan biztosan mintha csak tényeket közölne.
- Bízz bennem. - szorítottam meg Elena kezét. - Nem lesz bajom. - mosolyogtam rá erőtlenül bár ebben koránt sem voltam tejesen biztos.
Egyikünk sem szólalt meg még akkor sem, mikor kifordultunk az utcából. Végül Elena mobilja törte meg a csendet.
- Stefan az. - mondta a képernyőre nézve. - Igen? - kérdezte, de szinte alig hallottam az ordítástól, ami a telefonból kihallatszott. - Rendben. - sírta el magát Elena. - Már mndjárt ott vagyunk. - mondta mintegy megnyugtaás képpen, majd kinyomta a telefont.
- Sikerült nekik... - mondta előre meredve. - De azt mondta, hogy nincs túl sok időnk. - nyelt egy nagyot. Gondolom, hogy Damonra értette így csak bólintottam. Belborzongtam abba, hogy miket élhet most át miattam. Mit fogok én ezért kapni... nevettem el magam kínomba.
A cím ami Elijah megadott egészen a város szélén volt. Könnyen megtaláltuk mivel nem nagyon volt már más ház a környéken. - Itt tegyél ki. - mondtam mikor Elena már majdnem befordult a ház elé. - Téged nem kell, hogy meglásson. - néztem rá.
- Lizi még most is azt mondom, hogy had menjekbe én. - könyörgött. - Nem bírnám elviselni, ha bajod esne. - zokogott.
- Nem lesz baj. - mondtam megölelve. - De azonnal menj haza. - nyitottam ki a kocsiajtót és kiszáltam. Bíztatatóan rámosolyogtam Elenára majd becsuktam az ajtót. Megvártam még elmegy mielőtt az ajtóhoz léptem. Becsengettem. A ház szépen ápolt volt. Kívülről semmi furcsát nem láttam benne. A szíven a torkomba ugrott mikor megmozdult a kilincs. Egy nő nyitott ajtót.
- Miben segíthetek? - kérdezte álmatag hangon. Kétségem sem volt, hogy mi lehetett ennek az oka.
- Elijahhoz jöttem. - válaszoltam.
- És megmondná, hogy mi okból? - szólalt meg mögöttem egy férfihang mire ijedten megpördültem a tengelyem körül.
- Egy alkut ajánlanék. - húztam ki magam a férfi előtt magabiztosságot színlelve.
- Fáradjon be. - hajolt meg finoman majd a kezével az ajtó felé mutatott. Bementem, de azért kirázott a hideg mikor az ajtó becsukódott mögöttem.
- Elena helyett jöttem. - jelentettem ki mikor beértünk egy az általam nappalinak leírt helységbe. - Engedje el Jeremyit. - olytattam mire még mindíg nem reagált csak leült ez egyik fotelbe. - És cserébe segítek magának. - léptem közelebb.
- Egy várandós félvámpír eljön hozzám, hogy alkudozzon. - szűkültek össze a szemei. - Miben vehetném én hasznát Elisabeth? - meredt rám. - Egy kézmozdulat és kiörhetném a nyakát. - mosolyodott el.
- De akkor sose tudja, meg, hogyan tudja Klaust elpusztítani. - nyeltem egyet. - Segítek benne, ha cserébe elengedi Jeremyt és eléri, hogy Greta békénhagyjon. - soroltam rezzenéstelen arccal.
- Klaus elpusztításához arra a könyvre van szükség, amit Greta keres. - nézett higgadtan. - Miért állítanám le? - vált kíváncsivá a tekintete.
- Mert nem csak a könyv kell. Azzal nem ér semmit. - emlékeztem az álmomban látott dolgokra. - Ha engem megöl sosem tudja meg, hogy mit kell tegyen. - jelentettem ki.
- Gretát nem én küldtem. - billentette oldalra a fejét. - Bár követtem így eljutottam ide, de őt maga Klaus utasította. - nyúlt egy pohár vér után, ami az asztalon hevert. - Tegyük fel hiszek neked. - kortyolt bele a pohárba. - De Gretát nem állíthatm meg. - nézett fel. - Ő teljesíteni fogja a parancsot. - mosolyodott el.
- Hogy érti ezt? - estem kétségebe.
- Meg fogsz halni. - bólintott Elijah. - Ha nem adod át neki a könyvet. - tette hozzá letéve a poharat. - De az nem mindegy, hogy hogyan... - mosolyodott el. Kezdtem teljesen összezavarodni.
- Kérlek foglalj helyet. - mutatott egy fotelre. Kábán engedelmeskedtem az utasításainak míg ő egy szekrényhez lépett és kivett onnan egy dobozt. Majd az asztalon át elém csúsztatta. Felnyitottam a fedelét. Egy fehér bársonypárnán egy apró fiola volt.
- Mi ez? - néztem rá kérdően.
- A halál kulcsa... - nevetett.