hétfő, július 2


Csak, hogy ne adjátok fel, itt egy kis előzetes... A hét folytatásában reményeim szerint jön a következő is. :)


                                             
                                                                              


                                    62./1 





Damon figyelmen kívül hagyta Stefan kinyújtott kezét a könyvért és egy olyan ” ne is álmodjatok róla” nézéssel ismét a zsebébe süllyesztette.  Miért is számítottam másra??? Otthagyott mindhármunkat és elindult a nappali felé. A fiúkra néztem, de egyik sem jelezte, hogy utána akarna menni így nekem kellett ezt a kellemetlen feladatot magamra vállalnom. Remek.
- Damon beszélhetnénk? – mentem utána, de úgy tett mintha nem hallaná.
- Damon hová mész? - kérdeztem mikor feltűnt, hogy a pince felé tartunk.
- Kettőt tippelhetsz… - morogta hátra a válla fölött majd kinyitva az ajtót elindul lefelé. Nem túl sokat gondolkodtam, követtem őt. Gyűlöltem az alaksorban lenni és nem csak a vérrel teli hűtőládák miatt. Semmi sem volt annyira riasztó, mint az a gondolat, hogy az évszázadok alatt mennyi szörnyűség történhetett itt. Damon magához vett pár tasak vért és az egyik ajtóhoz sétált, ami le volt lakatolva. Nem sokat vesződött a zárral, szinte egy legyintéssel letépte az ajtóról. Belépett, de én nem mertem az ajtóhoz lépni. Odabentről morgást és fojtott nyögések hallatszódtak, majd Damon hangja.
- Gyerünk nagyfiú, ébresztő… - motyogta valakinek. Mivel még mindig nem akaródzott benézni az ajtón jobb híján mozdulatlanná dermedve hallgattam a szürcsölést. Összerezzentem, mikor Damon kilépett az ajtón.
- Damon mi folyik itt? – kérdeztem gyanakodva, de nem kellett megvárnom a válaszát, mert egy csont-sovány vámpír követte perceken belül.
Alig ismertem fel a szürkés bőrétől és a még mindig beesett arcától, de mégis biztos voltam a kilétében.
- Lee… - suttogtam megdöbbenve....

6 megjegyzés:

  1. Szia Molni:)

    El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok:D:D:D:D
    Komolyan annyira örülök, hogy folytatod a történetet, le sem lehet törölni a vigyort a képemről. Olyan, mint egy elkésett karácsonyi ajándék:)
    Annyira szeretem ezt a blogot, tényleg ez az egyik kedvencem. Nagyon szeretem ahogy írsz és a történet is nagyon jó. Már nagyon hiányzott hogy olvassam, hiányoztál.♥♥♥
    Remélem, hogy jól sikerültek a vizsgák

    Ölel, csókol
    Bianca

    VálaszTörlés
  2. Szia Molni !
    Egyszerűen Istennő vagy !! Imádlak !!! Nagyon szeretném megköszönni hogy folytatod a történetet . Eddig vagy 6 szor olvastam újra !! Nagyon de nagyon vártam hogy folytatod !! Még egyszer köszönöm !! Repesve várom a fejezetett !! Nagyon ígéretesnek érkezik !!
    Millió puszi Bianka

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon boldoggá tettél! Szomorú voltam, hogy a kedvenc vd-s történetem nem frissül, már le is mondtam a folytatásról. Nagyon örülök a visszatérésnek, lehet megint újrakezdem elölről? :D Ha lesz időm, lehet :)) Várom a fejezetet!!

    VálaszTörlés
  4. Szia. Amint feljöttem ma erre az oldalra megláttam az előzetest nagyon megörültem :) A mai nap elolvastam mind a 61 fejezetet újra,mivel nem nagyon emlékeztem már rá teljesen mindenre :) Alig várom,h jöjjön a következő fejezet :) Azt szeretném kérdezni végezetül,h milyen gyakran lesznek fejeztek majd?

    VálaszTörlés
  5. Csak ennyit, egyszerűen : Jupííííj!!!

    VálaszTörlés
  6. nemrég találtam rá az oldaladra,de egyszerűen imádom. pár nap alatt olvastam el az összes eddigi részt. nagyon tetszik. mikor lesz folytatás?? *.*

    VálaszTörlés

Szeretettel várom az őszinte véleményeiteket,
kritikáitokat, észrevételeiteket :) Molni ;)